Régóta tudtam Boriról (Jáki Borbála), hogy szeret festeni, egy-két festményét már azelőtt megcsodáltam, mielőtt testvérével, Julival (Jáki Júlia) elindult a közös vállalkozásuk. Bori kreativitás iránti szenvedélye azt eredményezte, hogy mára Julival egy közös márkát mondhatnak magukénak, ami nem más, mint a Reframeart. Azt, hogy honnan ered a márka neve és hogyan kerültek Bori egyedi festményei női felsőkre, Bori meséli el nektek.
Teljesen más területen dolgoztál a kislányod születése előtt, mi erősítette fel benned ezt a kreatív irányt?
Eredeti szakmám szerint konduktor vagyok, központi idegrendszer sérültekkel dolgozom, ami nagy kreativitást igénylő munka. Mikor várandós lettem a kis Abigéllel és már nem dolgozhattam, akkor nagyon hiányzott az életemből az alkotás, a kreativitás.
Mindig is szerettem festeni, és hirtelen időm is lett rá, hogy foglalkozzak vele. Kitaláltam, hogy a fenntarthatóság és megfizethetőség érdekében olyan kereteket vásárolok festményeimhez, amely megmaradt darabokból készül a keretezőknél, hogy ne keletkezzen felesleges hulladék. Különlegesek és csodásak ezek a keretek, innen jött a „rekeret” kifejezésünk, majd vállalkozásunk neve is: „Reframeart.”
Mit kell tudni a Reframeart hátteréről? Honnan jött a márka ötlete?
Nővérem, Juli, nagy rajongóm, tele van a lakásuk a képeimmel, egy nap felhívott, hogy szeretné, ha pólóra nyomtatnánk neki a madaraimat, mert szeretne egyedi felsőket tavaszra. Így kezdtük “viselni” a festményeimet felsőkön. Hamarosan nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk a barátainktól, akik sorra kérték, hogy nekik is nyomtassunk pólót a képeimmel.
Így szépen lassan megérett a fejünkben a gondolat, hogy építsünk erre egy vállalkozást.
Ma már elsősorban pólókon találkozhatunk a festményeiddel. A minták nagyon izgalmasak, honnan merítesz ihletet?
Ez nagyon változó! Sokszor színekbe szeretek bele és azokat szeretném látni a pólón, egy-egy mintában megtestesülve.
Nagyon-nagyon szeretem a madarakat, és ők szoktak megihletni igazán. Juli szokta is kérni, hogy ne csak madarakat fessek, ezzel is bővítve a választékunkat.:)
Milyen vállalkozónőként a napi rutinod?
Ha egy vállalkozó nem minden részét maga készíti a termékének, akkor az eléggé kötötté teszi az időbeosztását. Ez bizonyos esetekben akár segítség is lehet, hiszen legalább az alvállalkozó munkaidejéhez alkalmazkodni kell, a mi esetünkben ez a nyomda.
Vállalkozóként biztosan sokan megélik, amit most mi is tapasztalunk, hogy nincs konkrét munkaidő, illetve sokszor azt is annak tekintjük, amit már biztosan nem szabadna.
Nem egyszer azon kaptam már magam, hogy éjfélkor még egy-egy vásárlóval levelezek, hiszen, ha éppen akkor írnak üzenetet, akkor nehéz megállni, hogy ne rögtön akarjak válaszolni a megrendelésre.
Van még ebben hova fejlődni! Ez azonban nem panasz, hiszen jelenleg minden egyes rendelés lendületet és lelkesedést ad, feltölt és visz előre, ezért bírok még éjfélkor is örömmel válaszolni.
Szóval, hogy milyen a napi rutinom? Sűrű! Gyermekneveléssel, munkával és boldogsággal teli…:)
Hogyan hatott a járvány a már kialakított rutinodra?
Heti háromszor megyek nyomdába, szerencsére nagyon sok megrendelésünk van, amelynek próbálunk folyamatosan eleget tenni.
A korlátozások idejére többször, hosszú ideig zárva volt a nyomda, ami miatt hirtelen sok időm szabadult fel, amit pihenésre, töltődésre, festésre használtam, de nagyon hiányzott a napi szintű tevékenység a felsőkkel.
Milyen bevált praktikáid vannak arra, hogy nyerj egy kis időd magadra anyaként?
Számomra ez egy nagyon izgalmas kérdés, mert, ha bárki megkérdezi, hogy mi az az idő, tevékenység amit magamra szánok a kislányom mellett, az első válaszom mindig az, hogy a vállalkozásunk.
Számomra a festés, az alkotás olyan mértékű töltőerő (természetesen Abigél mellett), hogy bevallom, akkor festek, amikor ő már alszik. Nem hiszem, hogy ez egy jó praktika :), de amikor festek valami szépet, még álmodni is szebbet szoktam…
Főkép: Jáki Júlia és Jáki Borbála (Reframeart)
